"Skároš (Eszkáros)"

Az első írásos említés az Eszkáros községről 1270-ből való. Az egykori Abaúj vármegye ismert 19 várából 17 vár esetében biztos, illetve az eddigi kutatások alapján feltételezhetőhető, hogy használták az Árpád-kor idején, valamint a 14. század első évtizedeiben. Ezek a következők: Abaújszina (Seňa); Abaújvár, Eszkáros (Skároš), Füzér, Füzér-Őrhegy, Gönc-Amadévár, Idabukóc (Bukovec), Kassa (Košice)-Várhegy (Hradová), Regéc, Nagyszalánc (Slanec), Novajidrány-Sárvár, Petőszinye (Svinica), Ránkfüred (Herl’any), Somodi (Drienovec), Tarcavajkóc (Vajkovce), Jászóváralja (Jasov) és természetesen Boldogkő. „Skarus” községet először a füzéri uradalom 1270. évi határjárása említi. „Skarus” ekkor az Aba-nem Nádasdi-ágának őse, Aba fia Miklós birtoka volt. A Várdombon található várromok kapcsán Eszkáros várának építését nem részletezett típusjegyek alapján szlovák kutatók a XIII–XIV. századra teszik, tehát abba az időszakba, amikor a terület az Abák Nádasdi-ágának birtoka, így nagyon valószínű, hogy az Abák ezen ága emelte ezt az erősséget is. 1335-ben a király az elhalt Nádasdi Domokos birtokát Drugeth Vilmos nádornak adományozza. A községben feltűnő az 1900-ból való Fekete család jelenleg romos kastélya. Említést érdemel a II. világháborús emlékpark, melynek környékén a háború tüzérségi és páncélos fegyverek kerültek kiállításra. A település környéke főként a Szalánci-hegyek nyugati lejtői nemcsak sétára csábítják a látogatót, de a kerékpáros kirándulásokra is Magyarország irányába. (www.skaros.sk)