Természeti környezet

Az Északi-középhegység legkeletibb és legfiatalabb vulkáni tagja az észak déli irányú Tokaji-hegység, mely valós földrajzi értelemben az Eperjes-Tokaji hegység vagy Tokaj-Eperjes-hegylánc névre hallgató vonulat déli tagja, amelyet nyugaton a Hernád, keleten a Bodrog határol. A Kárpát-medencén óriástáján belül található az Északi-középhegység nagytája. Ennek keleti végén húzódik a középtájat adó, 150 km gerinchosszúságú, három hegységtagból álló Tokaj-Eperjes-hegylánc vonulata. E hegylánc déli tagja a Tokaji hegység, középső tagja a Szalánci-hegység (Slanské vrchy), északi tagja az Eperjesi-hegység (Prešovské vrchy). A közbenső Szalánci-hegységnek a déli fele Magyarország területére esik. Ezen belül helyezkedik el részben a Nagy-Milic hegycsoport, illetve a Hegyköz, melynek egy tájrészletét adja a Felső-Hegyköz. Szlovákiában a Milici Élőhelyvédelmi Terület (SCI) a Szalánci-hegység déli, Magyarországgal határos vonulatát képezi. Hegyvidéki, erdős, gyéren lakott tájról van szó, a Szalánci-hegység déli vulkanikus hegyvidékén. A Milic tömbje jelentősen tagolt így több önálló alegységet képez, amelyek közül a legjelentősebb a Bradlo vulkáni vonulat bérce (840 m) és a kiterjedt Milic sztratovulkán (896 m). A hegység vonulatát koraharmadkori, túlnyomórészt agyagos-köves üledékek borítják. Az eredeti montán-bükkösök és savanyúság kedvelő bükkösök, illetve hársas-juharosok, helyenként őserdő jellegűek, különösen a Nagy-Milic vonulatán.